Moldova György: A harmadik majom – könyvajánló
Az író 1990-ben megjelent kötetében a rendszerváltás előtti igazságtalanságokat tárja az olvasók elé.
A három majom az államilag elfogadott magatartás jelképe volt, és maradt: „Ne láss!” – mondja az egyik, „Ne hallj meg semmit!” – ajánlja a másik, és főleg „Ne beszélj!” – tanácsolja a harmadik.
Az író úgy látja, hogy harmincöt évig veszekedett ezzel a harmadik majommal, mert nem csak ajánlotta, de meg is követelte, hogy ne szólalhassanak olyan dolgokról, melyek kellemetlenek voltak neki és a többi majomnak. Hozzáteszi: jó volna azt írnia, hogy minden harcot győztesen vívott meg, de sajnos nem így történt, a majmok keze messze elért; az íróasztala mélyére kényszerített kéziratokat, néha hosszú évtizedekig – így emlékezik vissza Moldova György a keserű korszakra.
Harmincöt év cselekményéből állította össze A harmadik majom című kötetét, középpontjában egy Kubáról szóló riporttal, mely legjobb tudása szerint először próbálta meg őszintén bemutatni a forradalmi dekoráció mögötti terrort és szegénységet. Így a könyv megjelenése után, 1990-ben végre elmondhatta azt is, hogy milyen egyenlőtlen harcot kellett vívnia főügyészekkel, cenzorokkal és mindenféle rangú hatalmasságokkal.
Hol olvashatom el a könyvet? A Digitális Irodalmi Akadémia jóvoltából ingyenesen IDE KATTINTVA olvashatjuk el a könyvet!
Így vélekednek az alkotásról:
„Pontosan azt kaptam, amit vártam. Moldova makacs öszvérként ragaszkodott hozzá, hogy a valóban átélt élményeiről írjon a kubai útja kapcsán. Akkor is, ha a könyv megírásakor úgy nézett ki, hogy soha nem kerül nyomdába. Inkább porosodjon az íróasztal fiókjában, de nem kozmetikázza a valóságot. Pedig vendéglátói igyekeztek minél kevesebbet mutatni neki. Ugyanakkor egy rövid pillanatra elidőzik a sziget gazdasági adottságainál is, amiből gyorsan átlátható, hogy amerikai turisták nélkül már a Battista rendszer sem lett volna életképes. A könyv tartalmaz még néhány rövidebb írást, hogy az olvasónak ne legyen kétsége az emberi hülyeség korlátlanságáról." – SteelCurtain, a moly.hu lelkes olvasója.
„Nem gondoltam volna az elején, hogy ennyire tetszeni fog ez a könyv. Nagyon érdekes élete volt Moldova bácsinak. Szívesen olvasnék még tőle könyveket!" – vadnarancs, a moly.hu lelkes olvasója.
Így vélekednek az íróról:
„Az egyik kedvenc magyar szerzőm, kár, hogy mostanában (talán politikai beállítottsága miatt is) kevesebben olvassák. Pedig óriási munkássága van, műfajt teremtett a szociográfiáival, riportkönyveivel (Tisztelet Komlónak, Akit a mozdony füstje megcsapott, A szent tehén), szatíráival (A ferencvárosi koktél, A beszélő disznó, Az új császár új ruhája). Azt viszont kevesen tudják, hogy komoly regényeket is írt, legjobbnak maga is A negyven prédikátor címűt tartja, és szerintem is ez az egyik. A másik A Szent Imre-induló és folytatása. Kár, hogy a mai olvasóközönség nem értékeli kellőképpen, ha megnézem az olvasások/csillagozások számát a moly.hu-n, akkor Moldova könyvei be kell, hogy érjék néhány tucattal, néhány „bestseller” pedig – esetenként szerintem érdemtelenül – már az ezres nagyságrendnél, de minimum több száznál tart. Moldova ennél többet érdemel!" - gesztenye11, a moly.hu lelkes olvasója
„Kemény időkben kemény témákba állt bele. A különböző szakmák, vagy egyéb területekre betekintő, annak rejtett zugaiba is betekintést engedő, világunk sokak számára kevéssé ismert részeiről metszetet készítő könyveit úgy vártuk, mint az utóbb magát vállalhatatlanná tevő Chrudinák Alajos közel-keleti hadi tudósításait. Nem véletlen: mindketten a tűzvonalból „közvetítettek”. Lehetett szeretni vagy nem szeretni, de elmenni mellette, figyelmen kívül hagyni nem lehetett. Ami viszont igazán elgondolkodtató, hogy a lassan 20-40 éves munkái nyomán többet lehet megérteni a mindennapjainkról, mint arra számítani lehetne." – Sonnenschein, a moly.hu lelkes olvasója.
Idézetek a könyvből:
„A penicillin ma már nem csodaszer. Valaha, amikor a penicillin a csúcson volt, előfordult, hogy egy pék reggeli dagasztás közben összeszedte a trippert, és délre tünetmentesen kikezeltem. Ma már nem ilyen egyszerű az ügy." – 20. oldal.
„Nincsenek pontos statisztikai adataim, de én magam azt tapasztaltam: ahogy távolodunk Budapesttől, a megtett kilométerekkel arányosan növekszik a helyi nacsalnyikok hatalmaskodása – leszámítva a bányavárosokat, mert ott a hetedik hatványon." – 166. oldal.
„Nézd Bélám, biztosan emlékszel rá, hogy egyszer egy éjszakai bulin fogadásból öt percig káromkodtam úgy, hogy közben egyetlen szót sem ismételtem. Sok képességem megkopott már, de ez az egy változatlan maradt." – 168. oldal.
