Sanyi robotot rendel
Tegyed fel a biciklire és úgy toljad végig a falun, hogy mindenki lássa! Juci kapuja előtt álljál meg kicsikét, és köhögjél, hadd jöjjön ki. Üsse meg a guta, hogy nekünk már robotunk is van.
Hogy ez csak egy robotporszívó? Na és? Ezermester vagy te, Sanyi! Majd csinálsz neki kezet meg lábat, és mindennap megsétáltatjuk, pont olyan lesz, mint a filmekben. Irigykedjenek csak a faluban.
Na, honnan is kezdjem sorolni ezt az esetet? Pár napja a híradót néztem, ahol arról beszéltek, hogy a koronavírus miatt a szálláshelyek csak üzleti célból érkező vendégeket fogadhatnak. Jaj, Szűz Máriám!, mondom az uramnak. Ez a járvány teljesen tönkretesz bennünket, ha nem fogadhatunk turistákat a vendégházunkban. Hiába a sok befektetett energia, a rengeteg valódi antikká alakított IKEA-s bútor, a sok diszkontos átcímkézett étel mind rajtunk rohad, mehetünk a híd alá. Sanyit persze nem hatotta meg a dolog, azt mondta, minden csak a mi érdekünkben történik, hogy ne kapjuk el ezt a kórságot, meg hogy ne fertőzzék meg egymást a drága vendégeink. Sanyi, hát nem vagyok hülye, értem én ezt, vágom a fejéhez, de akkor is élnünk kell valamiből. Mondom neki, keresek én valami jogi kiskaput arra vonatkozólag, hogyan lehetne a nálunk megszálló vendégeket üzleti célú látogatónak titulálni. Az járt a fejemben, hogy a Sanyi csodái elnevezésű szórakoztató programsorozatunkat üzleti, esetleg befektetési workshoppá (még egy szó, amit a kis unokámtól, Virdzsikétől tanultam) nyilváníthatnánk, amelyre üzletembereket hívnánk meg. Persze, lehet kötözködni, de velem nem érdemes, kidumálok én mindenkit, ha be akarja zárni a vendégházunkat. Nézzék meg, eddig is csak az üzleti célok vezéreltek bennünket, meg a befektetés. Ott volt például, amikor Sanyi halottakat támasztott fel. A kertszomszédunk, Jóska meghalt, befektették egy igen drága, de ízléstelen koporsóba, az uram pedig megpróbálta feltámasztani. Csak azért nem sikerült neki, mert sok volt körülötte a hitetlen turista, akik legátolták az energiáit. Na de mi volt ez, ha nem befektetési előadás. Aztán meg amikor a diszkontos tejet kancsóba töltöttük és azt fejtük ki a lízingelt kecskénkből? Háromszoros áron adtuk el. A drága vendégeink üzletelni akartak, mind kecsketejet akart hazavinni, vagyis üzleti célok vezérelték őket, ezért szálltak meg nálunk. Ebbe kössenek bele! Ezután sem csinálunk mást, csak éppen ezeket.
Alig, hogy leültem a számítógép elé kiokosítani magam a témában, az internet feldobott egy hirdetést. Vetettem magamra a keresztet, amikor megláttam, hogy az a kis kerek micsoda úgy sepri meg mossa a padlót, hogy senki nem fogja. Csak megálltam én is egy cseppet az oldalon és meghallgattam, amit az a gusztusos asszony mondott. Hát hallják, azt állította, hogy ez a valami egy robot, ami fényesre sikál minden padlót. Mutatták is, ahogy egy szőke nő feltett lábbal nézi a sorozatot, miközben a robot helyette dolgozik.
Sanyi, Sanyi, gyere csak!, kiabálom. Nézzed már, mit ki nem találnak, ilyen még a szembe szomszédnak, Jucinak sincsen. Hozzad gyorsan a dugipénzed, számoljuk meg, kijárja-e belőle egy ilyen robot. Ha ezt megvesszük, mindenki csodájára jár majd a faluban. Lehetne ebből is üzleti célú utaztatás. Már ki is találtam! Sanyi, a csodatévő és Robi, a robot közös előadása! Tudod, éppen a múltkor mesélte Virdzsike, mennyire mennek most ezek a robotok, meg az a mi a fene, na, mondjad már, itt van a nyelvemen. Mesterséges intelligencia, azaz, hogy a nyavalya törné ki. Ez a kis robot pont ilyen, ha ezt megszerezzük, nekünk már a koronavírus sem tud keresztbe tenni. Persze Sanyi ebbe is belekötött, hogy ez csak egy puccos porszívó, nem alkalmas a csodára, se a dicsekvésre, de én rövid úton elvágtam a szája elől a levegőt. Megfenyegettem, ha nincs Robi, nincs se sör, se pálinka. Erre már komolyan vett, és megrendelte a kis robotot.
Egész éjszaka nem aludtam, úgy izgultam, mi lesz, ha Robi mégsem tetszik majd nekem. Az uram röhögött rajtam, két feles és két sör után azt javasolta, fektessem majd magam mellé a robotot, beszélgessek vele, barátkozzunk össze, akkor nem lesz baj. Bolond vagy te, Sanyi, legyintettem, de közben meg arra gondoltam, mi van akkor, ha Robi is képes fellázadni és ellenünk támadni, mint az a robot, amit a múltkor láttam a tévében, amikor titokban sorozatot néztem tésztagyúrás helyett. Nem bántam meg, mert a film nagyon izgalmas volt, a diszkontos tésztát meg ugyanúgy megették a drága vendégeink, mintha házi lett volna. Csak egy ember panaszkodott, azt merte állítani, hogy ez bolti tészta, nem házi, mert túl vastag. Vastag, vastag, mondom neki mosolyogva, hát épp azért, mert én nem géppel nyújtom, hanem kézzel, és nem spórolom ki belőle az alapanyagot, mint mások. Még morgott kicsit, de aztán abbahagyta. Mondtam már maguknak, minden csak a fellépésen és a tálaláson múlik.
Mivel nem jött álom a szememre, megint az interneten keresgéltem robot meg mesterséges intelligencia témában. És mit leltem? Nem fogják elhinni. Hogy a pápa imádkozásra szólította fel a híveket azért, hogy a mesterséges intelligencia ne forduljon az emberiség ellen. Ugye, megmondtam én, nem hiába izgulok az új robotom miatt, még a végén fellázad, hogy rabszolgának használom, mert sorozatot nézek, miközben ő dolgozik. Méghogy hülyeségeket gondolok! Hát a pápa is megmondta, Sanyi, hogy óvatosnak kell lenni a robotokkal! Hajnalig ültem az ágyam szélén, és erősen töprengtem, mit tehetnék, hogy Robi elégedett legyen, és egyik éjszaka ne nyírjon ki szép csendben. Először arra gondoltam, elküldöm Sanyit a pápához, kérje meg, imádkozzon értünk, hogy békességben élhessünk a robotunkkal, ha már egy fél disznó áráért megrendeltük. De aztán rájöttem, nincs nekünk annyi pénzünk, hogy Sanyi eljusson Rómába, meg be sem engednék audienciára, mert folyton bűzlik a piától.
De várjunk csak, jobb ötletem támadt, tudom már, hogyan lehetünk biztonságban. Sanyi, gyere csak, fogjál egy üveg pálinkát, fussál át Feri atyához, mondjad meg neki, délután jövünk Robival, meg kéne keresztelni.
