Rejtőzködő tenger: Akit elnyelt a föld
A felelőtlen rablógazdálkodás még a bányák bezárása után húsz évvel is emberáldozatot követelt. Részletek Nyírő András karácsonyra megjelenő könyvéből.
Áldozat van, felelős nincs
Vasárnap reggel volt, verőfényes április. Mádai Zoltán élvezte a pecázást, a kis horgásztó csendjét. Csak dél körül indult vissza a közeli szociális otthonba ebédelni.
Mádai festő szakmunkás volt, enyhén értelmi fogyatékos. 2009-et írunk, tíz éve élt a Keleti-Bakonyban, Darvastónál. Szerette a szociális otthont, emberségesek voltak vele. Megebédelt a többiekkel, és újra elkéredzkedett pecázni. Visszaballagott a tóhoz, leült a partjára.
És akkor elszabadult a pokol. Csak a vészjósló morajlás jutott el a tudatáig. Megnyílt alatta a föld, és elnyelte a tó negyvenezer köbméternyi vizével és több mázsa hallal.
A balesetnek nem volt szemtanúja, de a környéken hallották a félelmetes robajt. A tavat üzemeltető Sümeg-Csabrendeki Horgászegyesület tagjai értek ki elsőként. Annyit láttak, hogy a partfal beomlott, és a tó vize másfél méterrel alacsonyabban van.
Az üreget homokzsákokkal eltorlaszolták, a katasztrófavédelem lezáratta a tavacskát. A szociális otthon vezetője kihívta a speciális mentőket, kutyákkal, teljes felszereléssel. Hetvenen keresték Mádait, de nem találták.
A Dunántúli Regionális Vízmű szakemberei megvizsgálták a baleset helyszínét, és megállapították, hogy a régi bauxitbánya járata a tó medre alatt húzódott, és ez szakadt be. Darvastó mellett 1975-ben termelték ki a 11-es számú bauxitlencsét a Nagytárkány I-es nevet viselő bányatelken. A munka befejezése után húszméteres üreg maradt a földben.
A felhagyott mélyművelésű bányák fölött öt éven belül behorpad a földfelszín, hét-nyolc méter mély katlan alakul ki. Ha a járatok felett agyagos vízzáróréteg van, kis tavak jönnek létre. Ezeknek nincs lefolyásuk, a vízutánpótlást a csapadék és a befolyó felszíni vizek adják. Ilyen képződmény volt az a horgásztó, ami elnyelte Mádait.
A helyszínen vizsgálódó geológusok azt feltételezték, hogy talán megemelkedett a földben a karsztvíz szintje, ami váratlan geológiai változásokat idézhetett elő. A bányát azóta bezárták, a telken lejárt a bányajog.
A magyar kormány megalázó megállapodást írt alá
Amikor az általános iskolában ötödikes nagyfiú lettem, apámmal augusztus végén átnéztük a történelemtankönyvemet. Mutatta, hogy tanulunk majd az ősemberekről, a görög demokráciáról és a Római Birodalomról. Nézegettem a színes térképeket, Periklész szobrát, a mozaikgladiátorokat. A Rottenbiller utcai általános iskolába jártam, tanárunk alacsony, kopaszodó bácsi volt, Soós-Tóth Lajosnak hívták.
Az első óra végén lehetett kérdezni. Majd kiestem a padból, úgy jelentkeztem. A kérdésemre már nem emlékszem, a választ viszont sosem fogom elfelejteni: Hogy hívnak? Nyírő? Jegyezd meg, hogy ezt csak osztályharcosan lehet megérteni! Magyarázatként hozzátette: a történelem az osztályharcok története.
Lajos bácsi történelemképébe kottyanás nélkül illeszkednének a magyar bányászat második világháború utáni fordulatai.
Az ő vakbuzgó elméjében értelmet nyerhet az 1962-es magyar–szovjet bauxitegyezmény vagy az, hogy miért kellett visszafejleszteni a bányászatot az 1960-as évek közepén, amikor a szovjetek kiépítették a Barátság kőolajvezetéket.
Az első bauxitbánya Székesfehérvár mellett, Gánton nyílt meg 1926-ban. Német volt a tulajdonos, ezért a háború alatt innen szállították a Messerschmitt vadászgépek alumíniumtestéhez szükséges alapanyagot.
A nagyhatalmak Jaltában és Potsdamban felosztották a világot, így a Szovjetunióhoz kerültek a Német Birodalom magyarországi tulajdonai, köztük a gánti bauxitbánya. A magyar kormány megalázó megállapodást írt alá 1946-ban.
A gánti bánya feléért cserébe a Szovjetunió ötven százalékot kapott az államosított bauxit- és alumíniumipari vállalatokban. Nagy volt a torta, aminek a felét bekebelezték. Néhány átszervezés után ezekből a vállalatokból jött létre a Magyar Alumíniumipari Tröszt. Vihették volna az egészet szőröstül-bőröstül, miért játszották el ezt a színjátékot, miért vacakoltak szerződésekkel, fele-fele osztozkodással? Talán azok tudhatják a választ, akik mélyen és bensőségesen ismerik Dosztojevszkij népének lelkét.
Az autószerelő megfejti a világtitkot
A szovjetek 1962-ben padlóig taposták a gázpedált. Háromszorosára növelték a bauxittermelést. Egy új egyezmény alapján elvitték a timföldet, és cserébe alumíniumtömböket adtak.
Akkoriban szöget ütött a fejekbe, hogy miért kellett a timföldet elszállítani 2500 kilométerre, a Volga partjára vasúton és vízi úton. A hivatalos magyarázat szerint ott volt annyi olcsó áram, amennyi az alumíniumfeldolgozáshoz kellett. Ebben azóta is sokan kételkednek.
Nem tudom, mi az igazság, de az autószerelőnk izgalmas elmélettel jelentkezett. Azért vitték el a bauxitot, hogy suttyomban kilophassák belőle a mi titánunkat! Utánanéztem, ezt a hévízi kórház nyugdíjas igazgatója állította egy interjúban, 2010-ben. Előtte-utána senki. Hallgatnak róla, tehát igaz. Ez teszi hitelessé az ellopott kincs elméletét autószerelői körökben.
