Döme Barbara: Sanyi oxigént szív és nyilvánosan megfiatalodik

A szegény ember esete a keszonkamrával, a telhetetlen feleséggel meg a szenvedélybeteg Jézussal.

Sanyi, menjél csak be szépen a kamrába, nyissad ki az ablakot, és szaporán szippantgasd a friss levegőt, amíg hozom az oxigénpalackot! Miért, miért? Azt írják, így lehet megfiatalodni, kamrában sok oxigént szívva. Azt akarom, hogy Juci már holnap lássa, nekem zsengébb szeretőm van, mint neki.

Ke-szon-kam-ra, betűztem a kis unokám levelét. Fel is hívtam rögvest Virdzsikémet, magyarázza már el, mi a nyavalya ez az egész. Keszonkamra, mondta ismét, és azt is hozzátette, a tudósok megállapították, ez a hosszú élet titka. Na, hát kamránk nekünk is van, válaszoltam. De inkább azt mondjad el, ettől hogyan lesz olyan fiatal nagyapád, mint a szomszédasszony új embere. Az unokám nevetett: mama, butaságokat beszélsz, papát nem lehet megfiatalítani. Na, csak várjad ki a végét, válaszoltam. Meséljed el, mit derítettél ki az interneten, a többit bízzad csak rám. Tudod, mama, ez tök bonyolult, hogy is mondjam, kezdte.

Szóval egy orvosi kísérletben nagy nyomású oxigénterápiának vetettek alá önkénteseket, betették őket egy kamrába, de nem olyanba, amiben a befőttet tartod. Ott aztán oxigént kaptak nagy nyomás alatt. Nagyon leegyszerűsítve, ettől lelassult az öregedési folyamat a szervezetükben. Felcsillant a szemem, már láttam is, ahogy az uram a kamrában a lomtalanításon guberált oxigénpalackra cuppan, s úgy megfiatalodik, mint a csuda. Attól kicsit tartottam, hogy nincs pontos leírás, meddig és mennyi oxigént kell beszippantani, de gondoltam, majd folyamatosan szemmel tartom Sanyit, így nem történhet meg, hogy esetleg akaratom ellenére óvodásra szívja magát. Virdzsikém persze próbált lebeszélni a dologról, de hajthatatlan maradtam, futottam ki a fészerbe az oxigénpalackért, de előtte megfenyegettem Sanyit, ha nem megy be azonnal a spájzba, elintézem, hogy kitiltsák a kocsmából. Úgy megrémült, befutott, és még a fertőtlenítésre tartott alkoholt sem merte meghúzni, pedig tudom, hogy titokban arra is rájár.

Elég az hozzá, hogy amíg az uram szívta az oxigént a krumpliszsák tetején ülve, én B terv után kutattam az interneten, mert azt láttam, hogy bár már eltelt két-három óra, csak vörösebb lett az ábrázata, nem fiatalabb. Kezdtem aggódni, hogy a falunapra nem tudok egy megfiatalodott Sanyit vinni, az meg jó nagy blama lenne, tekintettel arra, hogy két órája körbeküldtem egy levelet, amiben az állt: szombat este mindenki jöjjön el a művelődési házban rendezett gálaestre, mert olyan csodát láthatnak, amitől biztosan leesik az álluk. Feladtam egy hirdetést is, amiben megírtam: szeretettel várjuk drága vendégeinket a falunapon, ahol a már méltán híres Sanyi, most nyílt színen, mindenki szeme láttára fiatalodik meg, ami a vízen járás és a vízfakasztás után már meg sem kottyan neki. Azt, hogy az előző két csoda nem sikerült, senkinek nem kell tudni, a falusiakat korábban megfenyegettem, ha valakinek az idegenek előtt eljár a szája, felnyomjuk a NAV-nál meg az ÁNTSZ-nél.

Már hajnalodott, amikor hagytam, hogy Sanyi lefeküdjön. De előtte jól megnéztem, fiatalodott-e az elmúlt hat órában. Nagyítóval vizsgáltam meg az arcát. Bizonytalan voltam. Ha jobbról néztem: mintha egy-két évvel fiatalabb lenne, de a másik oldalról inkább öregebbnek tűnt. Végtelenül elkeseredtem, de aztán felhívtam a kis unokámat, aki megnyugtatott: mama, a fiatalodáshoz még a keszonkamrában is idő kell, nem megy egyik percről a másikra. Jól van, gondoltam, s lefekvés előtt azért imádkoztam, hogy másnap a művházban mégiscsak történjen csoda, Sanyi legalább pár évet fiatalodjon, hogy kereshessünk egy kis pénzt a belépőkből. De addig is kikészítettem a fiú unokám nálunk felejtett pólóját, farmerjét és sapkáját, gondoltam, ha ezeket ráadom az uramra, talán kicsinykét fiatalabbnak látszik a holnapi fellépésen.

Másnap brokkoli, csíra, joghurt meg egy jó nagy pohár víz volt az uram reggelije, mert azt olvastam, ezek is lassítják az öregedést. Én, kérem, semmit nem bízok a véletlenre. Sanyi persze szalonnás rántottát meg pálinkát követelt, én meg azt, hogy igyon még pár pohár vizet, hátha az is felgyorsítja a nyílt színi megfiatalodást.

Miközben az uram az unokám szűk farmerét próbálta magára cibálni, óriási ötletem támadt. Sanyi, mondtam neki, mégsem kell felvenned azt a nadrágot, sőt a cipődet is vegyed le, az sem kell, mezítláb jössz a falunapra. Na, ne nézzél már, inkább eredj, és hozzad ide a sufniból Virdzsike tavalyi farsangi Jézus-jelmezét, és vegyed magadra. Aztán meg ihatsz pár felest meg akár két sört is indulás előtt, kacsintottam rá. Láttam a bamba ábrázatából, hogy semmit nem ért, de vigyorog, mert ivásra biztattam. Azt makogta, nem emlékszik, tegnap éjjel hová rakta az oxigénpalackot, és fél, hogy megharagszom rá, ha a falunapon nem lesz képes mindenki előtt megfiatalodni.

Mivel a fejemben már sokkal jobb terv volt, csak mosolyogtam. Azért kamuból ismét megfenyegettem, ha újfent beéget, mint a múltkor, amikor a kőtömbből nem volt képes vizet fakasztani, nem védem meg a falusiaktól, sőt én magam hívom ki a híradót, hogy elmondjam: bár ő tényleg a feltámadt Jézus – amit eddig nem akartunk nagydobra verni –, de annyit piált az utóbbi időben, hogy elveszítette a csodatévő képességét.

Micsoda hír lesz ez, gondoltam, és én is meghúztam a laposüveget. Közben már láttam magam előtt a főcímeket: A feltámadt Jézus megbánta, hogy piált, holnaptól alkoholelvonóra megy!