Krasznahorkai László: Az ellenállás melankóliája – könyvajánló
A régi rend összeomlik, és egy új, diktatórikus berendezkedés bontakozik ki. Ki veszi át a hatalmat?
A műben szereplő vándorcirkusz két fő attrakciója az óriásbálna és egy kis termetű herceg. Habár az emberek félnek a bálnától, mégis a csodájára járnak. De olyanok is ellátogatnak a cirkuszba, akik csak a kis herceget akarják látni. A herceg a szónoklataival lázítja a tömeget, majd pusztításba kezd: a gyengék és az elesettek ellen fordul. A város elöljárói is megrémülnek, tehetetlenek lesznek, és a hadsereg segítségét kérik. Szépen lassan a régi rend összeomlik, és egy új, diktatórikus berendezkedés bontakozik ki, amelynek során szimbolikus hatalomátvétel történik.
Krasznahorkai háromosztatú regénye sötét képet mutat emberi mivoltunkról, amiben már nincs helye az idealizmusnak, és ahol az áldozatok és a gyilkosok közötti határ elmosódik. A regény első részében az író a rendkívüli állapotokat mutatja be, majd a második, egyben a leghosszabb részben a tárgyalás zajlik, a harmadik fejezet pedig a történet betetőzését és lezárását szolgálja.
Hol olvashatom el a könyvet? A Digitális Irodalmi Akadémia jóvoltából ingyenesen IDE KATTINTVA olvashatjuk el a könyvet!
Így vélekednek az íróról:
„Krasznahorkai egy olyan író, aki miatt hálás vagyok, hogy magyarnak születtem. Kincs, hogy anyanyelven olvashatom. Csodálom a műveit. Csodálom azt az elérhetetlen magasságot, amit képvisel. Mi, magyarok hajlamosak vagyunk folyton arról beszélni, hogy miért rossz magyarnak lenni, mit nem szeretünk magunkban – ezeknek van helye és alapja, de értékeljük azokat a dolgokat is, amikre igazán büszkék lehetünk. Krasznahorkai ilyen szerintem.” zsoca8711, a moly.hu lelkes olvasója
Így vélekednek az alkotásról:
„Tartalmában sötét, sűrű, szürke és depresszív, a stílusa viszont a már megszokott, hosszú, a magyar nyelv minden lehetőségét kihasználó hajlékony, koncentrációt igénylő mondatok. A depresszív tartalom, a filozofikus eszmefuttatások ellenére teli van játékos és szatirikus részletekkel. Egyszerre volt izgalmas, humoros és feszültségkeltő. És persze végtelenül lehangoló. Szinte hihetetlen, hogy KL ezt a művét már 30 évvel ezelőtt írta. (Tényleg, hol voltam én harminc évig, hogy csak most fedeztem fel?!) A szövegben újra és újra felbukkannak olyan szómorzsák és kifejezések, amik egy idő után egy kis belső, magányos játékra ösztönöztek. Később írt KL-művek címeit vagy azokra utaló jeleket fedeztem fel benne. De akár ennek a könyvnek a címe is lehetne Rombolás és bánat az ég alatt, Háború és háború vagy Megy a világ, de akár még Aprómunka egy palotáért is.” ppeva, a moly.hu lelkes olvasója
„Nagyon erős szöveg. Az a típusú, ahol az olvasó a szagokat, a nyomorúságot, a reménytelenséget, a kiszolgáltatottságot és a történéseket nagyon élesen, fájdalmasan, saját élményként éli meg. Hatalmas mondatfolyamokkal vetíti az olvasó elé a képeket. A második fejezet sűríti az »úgyis tönkremegy minden magától« érzést, »a butaság őrlő rohamait, a tekintetek irdatlan ürességét, a nyíló értelem teljes hiányát az ifjúságban, a szellemi tompaság trágyaszagát a levegőben«. Megdöbbentően, kézzelfoghatóan realisztikus képek. Spiró György köteteire emlékeztet kegyetlen éleslátásával.” olvasóbarát, a moly.hu lelkes olvasója
Idézetek a könyvből:
„Neki semmi sem kellett az elrugaszkodáshoz, sőt elrugaszkodnia sem kellett nagyon, hogy innét, egy picike földi település emésztő szárazságából máris »az Ég mérhetetlen óceánjára« ússzon át, hisz gondolatban és képzeletben, melyek benne sohasem váltak széjjel, idestova harmincöt esztendeje itt hajózott a csillagos mennyezet varázsos csöndjének habjai között.” 87. oldal
„Láttuk, hogy semmi nem lehetetlen többé, meggyőződtünk róla, hogy minden hétköznapi tapasztalat hiábavaló, megértettük, hogy nem múlik rajtunk semmi, mert villanásnyi préda vagyunk csupán egy telhetetlen tágasságban, és ugyanúgy nincsen mód e villanásból fölmérni ezt az emésztő nagyságot, amiként a puszta sebesség sem tud a sodródó porszemről, minthogy iram és tárgy nem érzékeli egymást.” 282. oldal
