Babakoromban egyszer beszorult a fejem a kiságy két rácsa közé. Azt, hogy miként kerültem ebbe a fura, már-már abszurd helyzetbe, hogyan fért ki a fejem a két rács között, és ha kifért, miért nem ment aztán vissza, a mai napig nem tudta megfejteni a családi kupaktanács. Azóta is minden nagyobb ünnepen  – amikor mindannyian összejövünk – szóba kerül a sztori, pont azután a mondat után, hogy: mitől gondolkodik olyan furán ez a gyerek? Ráadásul azokat a fura dolgokat miért írja le?

Lehet, hogy akkor, a kiságy két rácsa között történt valami a világommal, ami alapjaiban megváltoztatta a gondolkodásomat. Minden kifordult a sarkából, és azóta, az ezer darabkára szakadt világ pörög a végtelenben, ahonnan időnként kikapdosok néhány gondolatot, gyúrok belőle egy fura történetet, hogy aztán leírjam és átadjam azoknak, akiket érdekel. Ilyen vagyok, s ezen nem szeretnék változtatni.