Különleges centenáriumi kiállítás nyílik
A trianoni tragédia évfordulójára emlékezve kiállítással egybekötött centenáriumi könyvbemutatókat szervez a Petőfi Irodalmi Múzeum az A38 rendezvényhajó kiállítóterében. Sárkány Győző Trianon anzix című kiállítást Kásler Miklós, emberi erőforrások minisztere nyitja meg, a Trianon-antológiát pedig Demeter Szilárd miniszteri biztos, a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatója mutatja be.
Sárkány Győző népszerű, sokak által ismert, sokszorosan díjazott grafikusunk. Trianon anzix című grafikai összeállítása nemcsak a június 4-én megnyíló kiállításon lesz megtekinthető, de önálló albumban is megjelent 100 rajz − 100 mondat alcímmel.
A kiadvány köszöntőjében Németh Zsolt az Országgyűlés Külügyi Bizottságának elnöke így méltatja az alkotót: „A nemzeti összetartozás erősítése … minden magyar közös feladata, felelőssége. Magyarországnak különösen fontos teendője, hogy a nemzetközi és európai fórumokon, a kétoldalú viszonylatokban minden erejével támogassa a határon túli magyarok autonómia-törekvését. A magyarországi politikai szereplőknek közösen vallott nemzetpolitikai értékeket és egyetértésben rögzített célokat kell támogatnia. A nemzeti összetartozás erősítése azonban nemcsak politikai feladat, érzelmi kapcsolataink mélyítése kulturális kérdés is. Ezért különösen nagy öröm, hogy az egyik legkiválóbb kortárs magyar grafikusművész, Sárkány Győző nagyszabású vállalkozása, a reformáció 500 éves évfordulója alkalmából alkotott, Bálványok bukása című munkája után újra különleges jelentőségű témát választott. A Trianon anzix − korábbi műveihez hasonlóan − nem illusztrálni vagy értelmezni akarja a konkrét történelmi eseményt, hanem kitágítva annak vonatkozási körét megmutatni, hogy egy-egy történelmi tragédia világtörténelmi és egyetemes vonatkozásban is értelmezhető. Köszönjük, Művész Úr!”
Hasonlóan tartalmas Demeter Szilárd előszava. A Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatója így fogalmaz: „Nézegetem Sárkány Győző rajzait, és arra gondolok, neki van igaza. A centenáriumi számvetéskor nem azt kell néznünk, ami van, hanem úgy kell újra összeraknunk a dolgainkat, ahogy azoknak lenniük kell. Nem tudományos, vagy filozófiai, hanem művészi igazságra van szükségünk. Megismételni a teremtésaktust amúgy is magyar módi, az elmúlt bő ezer esztendőben sokszor megcselekedtük már az evilági lehetetlent.
Legyen magyar világosság.
Ránk férne.”
