Nagy Koppány Zsolt: Negyvenhetesek klubja

– midlife crisis: a férfi-(a)verzió –

(lassan, tűnődve olvasandó)

Ismerősömnek, magamnak

1. Mit bőgsz? Mit panaszkodsz, nyafogsz, búsulsz? Mit sajnálod magad?

2. Haltál volna meg időben. Ölted volna meg magad. Mondjuk éppen húsz évvel ezelőtt. Akkor most legenda lennél, halhatatlan huszonhetes, kristálytiszta életművel. És nem ebben a huzatos, csarnokszerű, betonszürke és nyomasztó klubban téblábolnál.

3. Van munkád, pénzed, szerény anyagi biztonságod. Nagyot nem tudsz ugrani, bár mindegyre felmész a tetőre. (Nincs merszed kilépni: túl sokat vállaltál – hosszú távra –, és valljuk be, konformista vagy.) Itthon vagy már itt e világban. De mindent odaadnál azért, hogy úgy tudj még egyszer táncolni, szeretni, mint régen: önkontroll nélkül, úgy, hogy közben nem látod magad kívülről. (Nem vagy otthon már az égben.)

4. Családod van, gyermekeid: mindennapi gondok és örömök, puszik és apró veszekedések, amelyeket drámának élsz meg, és három napig duzzogsz, mert nem érted: egyikőtök sem változik már. Szereted őket, többnyire béke van, halkan pergő élet. Szép, de kevés. Nem erre vágytál. Igaz, te sem tudod, mire vágysz most. (Nyilván több kényeztetésre.)

5. Mindent láttál, megéltél, tudsz: semmi nem lep meg. Kicsit már viszolyogsz is az élettől. Mindent rutinból csinálsz, és unod. Hol a vibe? Hol a hév, a borzongás, az elsőélmény-fíling, a sokk, amikor kirántod magad a komfortzónádból? Már azt sem hiszed el, hogy ezt a nyafogást te találtad ki. (Tudod, hogy tényleg nem.)

5. Hát ennyi jutott? – kérdezed, és sunyin körbepislogsz, hátha valaki felajánlkozik anélkül, hogy túl sokat kellene fáradoznod érte. Pedig tisztában vagy vele, hogy ennyi is sok, amilyen mocskos kis geci vagy és amennyi gaztettet elműveltél, ahány emberen keresztültapostál eddig.

6. A fiatalok megmosolyognak, szánnak, néha tán hallgatnak is rád vagy úgy tesznek, mintha – de nem szerelmeskednek veled. (Ne aggódj ezért, és ne nézz rájuk haraggal: idekerülnek ők is.) Azért te fiatalnak érzed magad, alig kopaszodsz, a pocakod is lement. Nem iszol (mert nem bírod), és a cigarettáról is leszoktál. Csodálkozol a „bácsi”-n, ezért gyorsan inkább elébe mész, és te kezded el annak nevezni magad.

7. Ha beleszeretsz egy fiatalabb lányba – aki a lányod is lehetne, ha annak idején nem vagy éppen olyan balfasz, mint most, és időben megcsinálod –, mosolyog rajtad, eljátszik veled. Te pedig, hogy ne látsszon a szíved fájdalma – van szíved?! jé, van! –, azt mondod neki és magadnak, hogy úgy szereted, mintha a lányod lenne. Vedd észre: a terhére vagy.

8. Felhajtod a régi nőidet, és… beszélgettek. Jó meg spirituális élmény, na de akkor is, barátocskám! Akkor is!

9. Milyen zenéket hallgatsz?! Miket olvasol?! Észnél vagy?!

10. Fogynak a barátaid. Páran már meg is haltak közülük. Másokat csak elkoptattak a hétköznapok: rigolyás vénemberek lettek, pedig úgy emlékszel, utánad születtek. Kincsként őrzöd azt, aki még maradt.

11. Véged van. És ez csak a kezdet: egyre rosszabb lesz. Nézz körül utoljára, még erőd teljében.