Ki kicsoda a Hajónaplónál?

A Hajónapló története igazi #karanténsztori. Ugyan már több hónapja zajlottak a háttérben az előkészítés, a tervezés, az összeszerveződés különböző fázisai, de élesbe, a nagy nyilvánosság elé pont akkor léptünk, amikor szinte az egész ország karanténba vonult. Mi is.

Online oldalként áldott állapotban vagyunk, mert otthonról, biztonságos környezetből írhatunk nektek kultúráról, irodalomról és minden olyan aktualitásról, amely a jelenlegi életünket alakítja, befolyásolja. Nagyon 21. századi a történetünk, hiszen virtuálisan tartjuk a kapcsolatot, főként online forrásokat használunk és a szerkesztőség tagjai közül többen még nem is találkoztunk élőben egymással. 

Ha a szerkesztőségünkre, a munkánkra és erre a globális helyzetre gondolok, nekem mégis mindig az egyik nagy kedvencem, Douglas Adams klasszikusa – a már több, mint 40 éves – Galaxis útikalauz stopposoknak című remekmű jut eszembe. Arthur Denthez, az egyik főhőshöz hasonlóan szerkesztőségünkkel most mi is úgy száguldunk a világűrben, egyik váratlan helyzetből a másikba csöppenve, hogy fogalmunk sincs, hol fogunk kikötni. A felfedezés izgalma azonban részben feledteti velünk a kényelmetlenségeket és bizonytalanságokat, és az is nagyon jó, hogy együtt evezünk ebben a hajóban.

Ez az én véleményem, de kíváncsi voltam, vajon a szerkesztőség tagjai hogyan élik meg személy szerint ezt a kalandot, meg a speciális élethelyzetet. A közösségi médiában végigsöprő #karanténsztori ötletére építve így arra kértem őket, hogy mondjanak egy-egy könyvet, ami most a leginkább leírja a hangulatukat, vagy legjobban hatott rájuk, segített nekik. A várakozásoknak megfelelően igen színes lett a paletta, pont olyan, mint a szerkesztőségünk összetétele.

Lássuk hát a könyveket, amelyek minket annyira megihletnek! Hierarchia mentesen, szigorúan a munkatársak nevei szerint ABC-sorrendben haladva:

• Ha már így alakult, akkor kezdjük a végéről, hiszen Beliczay László képszerkesztőnk a legfrissebb a csapatban. Az ő kedvence Jamamoto Cunetomo: Hagakure- A szamurájok kódexe, ami vajon azt jelenti, hogy Laci a szamurájok bátor, igazságos és erényes harcos ideálját követi? Nyugodt higgadtságát ismerve szerintem igen, és az is biztos, hogy ezek a tulajdonságok a mostani körülmények között nekünk is hasznunkra válhatnak. Például amikor meg kell küzdenünk a kihalt, máskor nyüzsgő budapesti utcák látványával. 
  
  
• Nem tudom, hogy Dénes Adél szerkesztőnk mindig vidám és izgága természetét a családjától örökölte-e, de az ő ajánlására szerintem érdemes hallgatnunk, akár zenéről, akár ételekről, akár könyvekről van szó. Adél szervezte például a Hajónapló első streaming koncertsorozatát és hetente főz is valami finomat, például Szindbád húslevesét. Profi a csaj, így szerintem sok férfi szívesen kikötne mellette...lehet, ezért is választotta Grecsó Krisztián: Mellettem elférsz nagy sikerű családregényét? 
  
  
• Felelős szerkesztőnk – a határidők szigorú betartatója és szavaink gördülékenységének őrzője –  Döme Barbara nem létező szabadidejében író, számos irodalmi folyóirat mellett nálunk is jelent meg novellája arról, hogy hipochonderként miként (nem) bírja a karantént. Barbi egyébként roppant otthonosan mozog a kortárs irodalomban, így ha ő ajánlja Király Farkas: Ha elfogy a fény elbeszélés kötetét, akkor 100%, hogy pórul nem járhatunk, érzelmekben és tanulságokban gazdag történetekkel gazdagodhatunk egy kiváló író tollából.
  
  
• Nem tudom, hogy Kovács Zsófia szerkesztőnk a magyar sportéletnek vagy a kulturális szcénának nagyobb ismerője, de az biztos, hogy amíg még lehetett offline is létezni, minden morzsányi idejét a sportpálya mellett, vagy színházban, felolvasó esten, koncerten töltötte. A karanténban sem mond le szenvedélyeiről, most online közvetít és kérdez a legjobbaktól, lett légyen szó a Magyar Nemzeti Galéria online kiállításáról, vagy akár egy sportpszichológusi interjúról. Éppen ezért nem csodálkoztam, hogy Szabó Magda: Az őz könyvét dobta be a közösbe, miután ihletet kapott a ma már klasszikusnak számító szerelmi háromszögtörténet elolvasására Juhász Anna egyik online estjét követően. 
  
  
• Azt hiszem, sokan közösséget tudunk érezni Lehoczki Dávid szerkesztőnk választásával, Joseph Heller: A 22-es csapdája művével, hiszen egyikünk sem tudja biztosan, ki tudunk-e valaha keveredni ebből a mostani helyzetből győztesen. Ha csak Dávidon múlna, akkor nem aggódnék, mert szorgalmával, precizitásával, minden részletre kiterjedő figyelmével előbb-utóbb biztosan minden nehéz helyzetre találna megoldást. Csak úgy, mint például azok a föld alatt rekedt chilei bányászok, akiknek a megrázó történetét feldolgozó 33 férfiről Dávid írt hatásos recenziót.
  
  
• Remélem, hogy lapigazgatónk, Nyírő András még nem az armageddonra készül, és azért ajánlja Alan Weaisman: A világ nélkülünk című kötetét, amelyben a szerző arra biztat minket, hogy képzeljünk el egy olyan Földet, amely az emberiség eltűnése után nyugodtan forog tovább. Ha ilyen felzaklató gondolatok kattognak is András hátsó agylebenyeiben, azt a front enden egyáltalán nem látszik, sztoikus nyugalmával pont hogy ő az, aki ebben a bizonytalan helyzetben egyben és irányban tartja a csapatot.
  
  
• Amihez nyilván kell a vidámság, a derű és az optimista jövőbe tekintés is, ezt főszerkesztőnk, Rácz András hozza be közös történetünkbe. Ő alapból is ilyen, de szerintem tudatosan azért rá is gyúr néha, például Gerald Durrell: Családom és egyéb állatfajták című könyvével. Simán el tudom képzelni róla, hogy éjszaka –  miután már átrágta magát a mi alkotásainkon – kedvenc olvasófoteljába befészkelődve hangosan vihog a Durrelles történeteken, felverve az egész családot békés éjszakai álmából. De persze olvas, ír és hallgat ő mást is, könyves tudása egészen lenyűgöző. 
  
  
• Ami az irodalom Rácz Andrásnak, az a zene Sápi Zsófinak. Ha van valaki, aki a kortárs zenében mélyen benne van, az ő: több együttesnek menedzsere, számos zenei rendezvénynek szervezője, és nem mellesleg, szerkesztőként hozzánk is szállítja a tartalmakat. Például kérdez és ír arról, hogy mikor fesztiválozhatunk, vagy hogy mire számíthat ebben a nehéz helyzetben a hazai zenei élet. Szakmájából fakadóan ezek a kérdések őt személyesen is érzékenyen érintik, hiszen ez volt az első terület, ami leállt a járvány miatt és egyelőre nem látni, mikor indulhatnak újra a rendezvények. Zsófi azért nem csügged, szabadidejében a teniszlabdát ütögeti, jókedvét pedig Rejtő Jenő: Vesztegzár a Grand Hotelben könyvével tartja életben.
   
• Vörös Krisztina főszerkesztő-helyettesünk az, aki nem fél belekérdezni és utánamenni a kényesebb vagy pikánsabb témáknak sem. Virtuális mikrofonja előtt megfordult már párkapcsolati pszichológus, mizantróp író és legényest táncoló kormányszóvivő is, de érdeklődési köre igen széles, a divattól a rúdtáncig rengeteg mindenbe belekóstolt már. Nem meglepő tehát, hogy Kriszti könyvválasztása Esterházy Péter: Kis Magyar Pornográfia kultikus művére esett, amelynek szófordulatait még azok is idézgetik, akik soha nem olvastak Esterházyt. 
  
  
• Gyanítom, hogy Puskin: Anyegin című könyvét Walczer Patrik szerkesztőnk nem azért hozta ki aktuális kedvencnek, mert évtizedeken átívelő szerelmi huzavona kínozza, mint Anyegint, hiszen fiatal kora ellenére már boldog házasságban él. Az azonban biztos, hogy ha valamikor, akkor most jött el az idő, hogy újraolvassuk a világirodalom klasszikusait, időnk bőven van rá. Meg persze a kortársakat, például László Noémit vagy Lackfi Jánost. Ha pedig már eleget faltuk a betűket, nézzünk be egy online tárlatra, például a a Patrik által ajánlott Japonizmus kiállításra. 
  
  
• Amennyiben pedig végleg leégett belső processzorunk a sok könyvtől, online kultúrától és a karantén bezártságtól – ahogy nekem néha előfordul – akkor szaladjunk ki futni, de gyorsan! Én már békeidőkben is így engedtem ki mindig a fáradt gőzt, de mióta olvastam Anders Hansen: Edzett agy című könyvét, azóta tudományosan is simán megindoklom bárkinek, akár a police-nak is, hogy miért rohangálok a környező utcákon. A futás ugyanis nem csak a testet, de az agyat is edzi, sőt, okosabbak is leszünk tőle. Ha pedig újra friss a fejünk, akkor ismét nekiugorhatunk kedvenceinknek, például azoknak a kortárs műveknek, amikre mi is szavazhatunk, hogy elnyerjék a Libri irodalmi közönségdíját. 

A #karanténsztorinkat hogyan máshogy is zárhatnánk le, mint a Galaxis útikalauz stopposoknak örök érvényű tanácsával, hogy jöhetnek akár a vogonok, a klímakatasztrófa vagy a korona, azért soha, de soha 

Ne ess pánikba!